Lezárt határok, újonnan felhúzott falak, migránsok elleni támadások… napjainkban veszélybe került az EU egyik fő célkitűzése, az EU állampolgárainak szabad mozgása. Képes lehet-e az URBACT program változtatni ezen?
A kelet -európai országok középkorú és idősebb állampolgárai még élénken emlékeznek a vasfüggöny, a zárt határok, a korlátozott utazási és munkalehetőségek idejére. A fiatal korosztály mindeközben szabadon utazik, tanul és dolgozik itthon és az EU-ban egyaránt. Számukra a határok nélküli, (szinte) egyesült Európa már a mindennapok valóságához tartozik. Mindeközben az emberek egyre nagyobb mértékben néznek szembe azzal, hogy a szomszédságukban olyan új emberek és családok jelentek meg, akiknek országában ők maguk sosem fordultak meg, és akiknek viselkedése, kultúrája számukra bizonyos mértékig idegen.
Az URBACT kezdeményezés azon kevés Európai uniós programok közé tartozik, amelyben a gazdagabb és szegényebb városok – a fejlett és a konvergencia-régiók – együttműködése kötelező feltétel. És hogy miért is olyan fontos ez? Kicsit leegyszerűsítve meg kell különböztetnünk a szakértői (technikai) és mindennapi (józan, gyakorlatias megfontoláson alapuló) tudást. A gazdagabb és fejlettebb északi és nyugati városok leginkább a magas szintű szakértői tudás alapján kidolgozott eljárásokat követik – eközben azonban sokszor szem elől tévesztik a nagyvárosok mindennapi kihívásait. A lazábban szabályozott kelet-európai városok mindeközben sokszor épp a mindennapok gyakorlatában, a lakosságot leginkább érintő problémákkal kapcsolatban tudnak érdekes példákat felmutatni.
A teljes (angol nyelvű) cikk és az azt illusztráló gyakorlati példák olvasásához kattintson ide.