Uncategorized

A 2010 utáni kormányzati lakáspolitika (amelynek főbb elemei az ÁFA kedvezmény, a CSOK és a Falusi CSOK) egyoldalúan a magántulajdont és a magasabb jövedelmű, komolyabb megtakarításokkal rendelkező csoportokat részesítette előnyben. A 2015 után kibontakozó lakhatási válságra (a lakásáraknak és magán-piaci lakbéreknek a jövedelmeket többszörösen meghaladó növekedésére) a kormányzatnak nem volt válasza. Ezzel magukra hagyta nemcsak a legszegényebbeket, hanem a közszférában – pl. köznevelésben, egészségügyben, szociális és rendészeti ágazatban – dolgozókat és a komolyabb családi támogatással nem rendelkező fiatalokat is, akik nem képesek megfizetni a piaci lakásárakat és lakbéreket. Ezek a problémák a városi családokat súlyosabban érintették, aminek a felismerése a kormányzaton belül is konfliktusokat váltott ki (közvetett vagy közvetlen bírálatot fogalmazott meg a Magyar Nemzeti Bank és Budapest Fejlesztési Központ is). 

A lakhatási válságot, hasonlóan más európai országokhoz, a közösségi lakásszektor bővítése enyhítheti, és ezt a Magyar Nemzeti Felzárkózási Stratégia tervezete is kiemeli. Ma a közösségi lakásszektor egyetlen formáját az 1990-es évek privatizációs hulláma után megmaradt önkormányzati bérlakások jelentik, amelyek a városi lakásállomány 3-5%-át teszik ki. 

A törvényjavaslat ennek az 1000-1300 milliárd Ft értékű állománynak a felszámolására tesz javaslatot, ami a városi lakhatási válság további elmélyítéséhez vezetne, mert

• a legszegényebbeket olyan tulajdonhoz fogja juttatni, amit nem tudnak fenntartani (az önkormányzati lakások 80%-a felújítást igényel), így a hajléktalanok és a marginális élethelyzetbe kényszerülő családok számát növeli;
• a lakásmaffia új táptalajra talál, és még több kisemmizett szegény család kerülhet utcára, ezen kívül teret enged a nagymértékű ingatlanspekulációnak;
• az elmúlt 10-15 évben újonnan épített vagy felújított önkormányzati lakások (melyeknek száma nem több, mint 15 ezer) bérlőit igazságtalanul előnyben részesíti, akik között ott vannak a vagyonosok, akiknek a meggazdagodását ez tovább támogatja (lásd vári lakások, 5. kerület, stb.);
• bünteti a lakhatási problémát komolyan vevő önkormányzatokat, akik fékezték a lakások eladását és saját forrásból (mivel erre központi támogatás nem volt) bővítették lakásállományukat; nekik azt üzeni, hogy a lakhatási válság enyhítésére tett erőfeszítéseknek nincs értelme;
• megszünteti azt a jelenleg is csak korlátozottan létező (évi egy-két ezer) lakáshoz jutási lehetőséget, amit az elköltözés és demográfiai okok miatt megüresedett önkormányzati bérlakások jelentettek; 
• az önkormányzati lakásállomány hiányában nem lesz eszköztár a családok lakásvesztésének megelőzésére, a hátralékok kezelésére, a hajléktalanságból kivezető utak megteremtésére;
• a területi szegregáció – támogatott lakhatási megoldások hiányában – tovább fog súlyosbodni, a szegények fokozottan kiszorulnak a városokból és a munkalehetőségekből.

Mindezek alapján a megmaradt önkormányzati lakásállomány kötelező privatizációja a lakáshelyzet súlyosbodásához, az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetne. Meg kell akadályozni ennek a politikailag vezérelt, az európai trendekkel és társadalmi igazságossággal homlokegyenest ellentétes törvénynek az elfogadását. 

Városkutatás Kft, 2021. május 13.

Tosics Iván volt a reggeli személy a Klubrádióban 2021. május 12-én. Az interjúban Budapest városfejlesztéséről kérdezték Ivánt.

A MOL torony mellbevágó jele annak, ahogyan Budapesttől elveszik a saját területe feletti rendelkezés jogát. A szakemberek egyöntetű ellenkezése ellenére 2017-ben jóváhagyott projekt nem csak Budapest sokak által irigyelt egységes városképét teszi tönkre, hanem ijesztő módon mutatja, mi jöhet még: fejlesztési források már csak a kormánynál vannak, és a lakosság által választott önkormányzat a rozsdaövezet jövőjének és a városfejlesztés alapvető kérdéseinek eldöntéséből is kihagyásra kerül.

A felvétel itt elérhető, az interjú a hanganyag elejétől 20:12-ig tart.