Újra közeledik a választás, és ilyenkor előkerülnek a lakáspolitikai „csodafegyverek”. Az idősebbek talán még emlékeznek a 2000 és 2002 közötti lakástámogatási dömpingre. A most meghirdetett lakáshitel-program (a nyilvánvaló választási célja mellett) ismét rossz irányba tereli a lakásrendszert.A program ugyan rövid távon vonzó lehet sokak számára, hosszabb távon azonban számos kockázatot rejt. A lakáspiaci tapasztalatok és a nemzetközi példák alapján jól látható, hogy:
– Az állami kamattámogatás keresletélénkítő hatása tovább növeli az ingatlanárakat.
– Az ilyen konstrukciók komoly költségvetési terhet jelentenek — igaz, nem rögtön, hanem majd a következő kormányok számára.
– A program regresszív: azok járnak vele jól, akik nagyobb hitelt tudnak felvenni, jellemzően a magasabb jövedelműek. Az alacsonyabb jövedelmű csoportok lakhatási helyzete ezzel nem oldódik meg.
– A program belehajszolja a fiatalokat a tulajdonszerzésbe, holott a fiatal generációk munkaerőpiaci mobilitása és változó élethelyzete miatt inkább rugalmas bérlakásmegoldásokra lenne szükségük.
Nyitni a bérlakások felé?
Ha már mindenképpen költségvetési forrásokat mozgósítunk, érdemes lenne olyan konstrukcióban gondolkodni, amely kedvezményes hitelt kínál önkormányzatoknak és az általuk létrehozott gazdasági társaságoknak bérlakásépítés céljára.
Egy ilyen program esetében:
– Az új bérlakások lakbére a hiteltörlesztéssel lenne arányos, ami a piaci bérleti díjaknál 30–40%-kal alacsonyabb szintet jelentene a városokban.
– Nem kényszerítené az embereket hitelfelvételre, így csökkentené a lakosság eladósodási kockázatát.
– Növelné a lakásépítések számát, hozzájárulva a gazdaság élénkítéséhez.
– Nem lenne regresszív, hiszen a megfizethető lakbérek széles társadalmi rétegek számára biztosítanának biztonságos lakhatást.
– Jobban illeszkedne a fiatal generáció élethelyzetéhez, növelve mobilitásukat és választási lehetőségeiket.
Ilyen programot persze nem lehet előhúzni a fiókból — de érdemes lenne kidolgozni, hogy közelítsünk egy normálisabb lakásrendszer felé, ahol van szociális és megfizethető bérlakás. Ezzel valódi választási lehetőséget kínálhatnánk az embereknek: dönthetnek, hogy kedvezményes hitellel saját lakást vásárolnak, ha akarnak — vagy megfizethető bérlakást választanak, ha az felel meg jobban élethelyzetüknek.
Hegedűs József
közgazdász, szociológus