Üdv az Olvasónak!
Sziasztok! Nagyon köszönjük a nagy érdeklődést a Városkutatás Kft. hírlevele iránt, örülünk, hogy itt vagytok! Eljött a 2026. nyári hírlevelünk ideje, ismerjétek meg, hogy mivel foglalkoztunk az elmúlt időszakban!
Melyek az európai hajléktalanság legfontosabb trendjei és kihívásai?
Két projektünk is azt a kérdést feszegeti, hogy vajon hogyan alakul az európai hajléktalanság, és hogy milyen szolgáltatásszervezési kihívások előtt állnak ma a tagállamok. A 35 városra kiterjedő két éves kutatásunk a hajléktalanság és otthontalanságról európai módszertanáról 2026. májusában zárult le – számos javaslattal és technikai megoldásokról szóló tanulságokkal. A SOLACE-CEE projektünk pedig a félidejében jár – a résztvevő 5 ország hajléktalanellátói elindították szociális szolgáltatásokkal megerősített egészségügyi programjaikat, mi pedig monitorozzuk a megvalósítás első lépéseit, a fejlesztéseket.
EU Homelessness Counts
Keresztmetszeti adatgyűjtés a hajléktalanságról és az otthontalanságról az Európai Unió városaiban 2024-2025: közös módszertan kidolgozása Az EMPL/2023/OP/0004 pályázati felhívása kapcsán megvalósított nemzetközi projekt A Leuveni Katolikus Egyetem és a Városkutatás Kft. által vezetett kutatás résztvevőinek konzorciumát a hajléktalanságra és otthontalanságra vonatkozó adatgyűjtés megvalósításában és elemzésében jártas kutatóintézetek alkották, partnerségben a kutatásba bekapcsolódott városokkal. A két éves projekt első évében az adatfelvételek 10 európai tagállam 15 városában zajlottak, majd 2025-ben ez a kör 21 ország 35 városára bővült.
A budapesti és debreceni mérés megvalósításában résztvevő szervezetek Budapest Főváros Önkormányzata, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, a Február Harmadika Munkacsoport, a Menhely Alapítvány, valamint a Refomix Nkft. voltak. A projekt célja (1) a hajléktalanság és otthontalanság közös operatív definíciójának és közös adatgyűjtési módszertanának a meghatározása volt, valamint (2) a közös adatgyűjtési módszertan városi szintű tesztelése a különböző tagállamokban.
A hajléktalanság és otthontalanság közös mérőeszközeként az ETHOS Light kategóriarendszerét alkalmaztuk, és minden résztvevő városban keresztmetszeti adatokat gyűjtöttünk az ETHOS 1-3 csoportokról, azaz az utcai hajléktalanságról, a menedékhelyeket igénybe vevőkről, a hajléktalan emberek szálláshelyein és a családok átmeneti otthonaiban lakókról. Ezen felül számos város felhasználta a közigazgatási adatrendszerekből és az ellátóktól származó adminisztratív adatokat is, valamint kitekintett további célcsoportok mérésére is. A moduláris módszertan lehetővé tette, hogy a városok korábbi adatgyűjtési tradícióit összehangoljuk a közös kérdésekre és a kötelezően felmérendő csoportokra fókuszáló egységesen szervezett helyi adatfelvételekkel.
Az adatgyűjtés első évének eredményei elérhetők a nemzetközi projekt honlapon, míg a 2025-ös év adatfelvételeinek adatait, valamint a módszertan háttéranyagait május végén tesszük közzé. A budapesti és debreceni felvétel eredményeit megvitató 2025-ös és 2026-os műhelysorozat anyagai a honlapunkon érhetők el. A FEANTSA 2026-os varsói Fórum rendezvényén is bemutatkozott a kutatás, csakúgy, ahogy A Hajléktalanság Elleni Küzdelem Európai Platformja (EPOCH) 2026. júniusi ülésén (a Platformról általában itt lehet olvasni).
SOLACE-CEE
Félidőhöz ért a SOLACE-CEE projekt, amely során a hajléktalanságban élők számára nyújtott integrált szociális és egészségügyi szolgáltatások területén 5 ország civil szervezeteinek innovatív fejlesztéseit monitorozzuk azok folyamatában, majd értékeljük 2027-ben. A legfontosabb fejlemények és eredmények az alábbiak:
- Szervezeti fejlődés: A projekt második belső monitoringja rávilágított, hogy a partnerszervezetek jelentős tapasztalatot szereztek és növelték szervezeti kapacitásukat a komplex ügyféligények kezelésében. A szervezeti átalakulások ugyanakkor nem mindig zökkenőmentesek.
- Helyi mintaprogramok: A mintaprogramok sikeresen elindultak, és olyan innovációkra fókuszálnak, mint a menedékhelyeken elérhető telemedicina Budapesten, valamint az integrált központok (HUB) fejlesztése: két új szlovákiai integrált központ nyitott meg a tavasz folyamán, és 100 feletti ügyfél látogatott el a szófiai központba is. Bukarestben a partnerünk a hajléktalanságban élő családok egészségügyi ellátása érdekében egy szoros partnerséget indított további civil szervezetekkel. A varsói partner intenzív pszichológiai támogatást nyújt az ügyfeleinek.
- Kihívások és akadályok: Az öt országban zajló fejlesztések megvalósítása során komoly nehézséget jelentenek a jogszabályi korlátok: az egészségügyi és szociális szolgáltatások egyidejű nyújtásához külön és nehézkes engedélyezés kapcsolódik. Mindenhol gond a képzett szakemberek hiánya, valamint a szűkös lakhatási lehetőségek, így a hajléktalanságban élő ügyfelek kilépési lehetőségei is korlátosak.
- A nemzetközi csapat belső együttműködései: a projekt folyamatosságát biztosító munkacsoportok mellett fontos szerepet kap az innovációs munkacsoportok, amely kulcsszerepet játszik a szervezetek közös tanulásában, a tréning- és szakmai anyagok elkészítésében. A projekt bemutatkozott a FEANTSA 2026-os fórumán is, és szerepelt az EPOCH júniusi ülésén.
Mit tanulhatunk Közép-Európa nagyvárosi térségeitől?
Lezárult a MECOG-CE projekt, amely hat közép-európai nagyvárosi térség – Berlin-Brandenburg, Brno, Ostrava, Stuttgart, Torino és Varsó – példáján keresztül vizsgálta, hogyan lehet megerősíteni a várostérségi együttműködést és kormányzást. A Városkutatás Kft. részvételével megvalósult Interreg-es projekt egyik legfontosabb tanulsága, hogy a nagyvárosi együttműködés fejlesztése nem feltétlenül egy kész intézményi modell átvételén múlik. Legalább ilyen fontos a folyamatos tanulás: egymástól, a saját kísérletekből, valamint a sikeres és kevésbé sikeres megoldások tapasztalataiból.
Közös kérdések, eltérő intézményi környezetek. A projektben részt vevő nagyvárosi térségek saját intézményi és területi adottságaikhoz illeszkedő megoldásokat kerestek. Bár a kormányzási környezetek nagyon különbözőek, hasonló kérdések merültek fel: hogyan lehet összehangolni a területi tervezést, a közlekedést, a finanszírozást, az adatvezérelt döntéshozást és az érintettek bevonását egy olyan térben, amely túllép az adminisztratív városhatáron, és a mindennapi életben már régóta összefüggő nagyvárosi régióként működik.
Tanulás egymástól, nem kész receptek átvétele. A MECOG-CE fontos eleme volt az egymástól való tanulás. A részt vevő térségek nem egy egységes receptet próbáltak alkalmazni, hanem saját tapasztalataikat, működő eszközeiket és dilemmáikat osztották meg egymással. A közös stratégiaalkotás, a tanulmányutak, a tematikus klaszterek, a kísérleti akciók és az akciótervek kölcsönös véleményezése mind azt szolgálták, hogy a partnerek egymás tapasztalataira építve gondolkodjanak a nagyvárosi kormányzás fejlesztéséről.
A projekt egyik visszatérő kérdése a finanszírozás volt. A tapasztalatok alapján a nagyvárosi együttműködés akkor tud valóban előrelépni, ha a források is támogatják a településhatárokon átívelő gondolkodást. Ebben fontos szerepe lehet az integrált területi beruházásoknak, vagyis az ITI-knek. Brno és Ostrava példája azt mutatja, hogy a meglévő ITI-keretek a térségi koordináció fontos alapjai lehetnek, míg Berlin–Brandenburg azt vizsgálja, hogyan lehetne ezeket az eszközöket a következő EU-s finanszírozási időszakban még hatékonyabban használni.
A másik közös tanulság a részvétel és a bizalom szerepe. A nagyvárosi kormányzás nem működik pusztán hivatalok közötti egyeztetésként: szükség van önkormányzatokra, szakmai szereplőkre, intézményekre, egyetemekre, civil szereplőkre és bizonyos esetekben közvetlen lakossági bevonásra is. A nagyvárosi együttműködés egyik legnagyobb erőforrása nem maga az intézmény, hanem a szereplők közötti bizalom.
Új témák nagyvárosi léptékben. A projekt arra is rámutatott, hogy a nagyvárosi együttműködés nemcsak a megszokott témákban – közlekedés, területi tervezés, infrastruktúra – jelenhet meg. Torino példája, amelyet Brno átvesz, azt mutatja, hogy akár az élelmiszer-ellátás és a helyi termelés is értelmezhető nagyvárosi léptékben. Ez jól mutatja, hogy a funkcionális térségek együttműködése sokféle mindennapi területet érinthet.
Budapest számára is fontos tanulság. Magyarországról nézve mindez különösen fontos. Budapest és térsége a mindennapi életben ugyanúgy összefüggő nagyvárosi régióként működik, mint a MECOG-CE-ben részt vevő példák, miközben az együttműködés intézményi és finanszírozási feltételei nagyrészt hiányoznak. A projekt egyik fontos üzenete, hogy a várostérségi együttműködés nemcsak nagy reformokkal kezdődhet. Elindulhat alulról jövő egyeztetésekkel, közös tervezési folyamatokkal, pilot projektekkel, adatmegosztással, részvételi fórumokkal vagy olyan témákkal, amelyekben az érintett települések gyorsan felismerik a közös érdeket.
A MECOG-CE akciótervei végső soron azt mutatják meg, hogy a nagyvárosi kormányzás nem elvont intézményi kérdés, hanem tanulási folyamat. A várostérségek akkor tudnak jobban működni, ha képesek felismerni egymás tapasztalataiban a saját problémáikat, és ha a közigazgatási határok mellett a mindennapi élet valódi térbeli kapcsolatait is működésük alapjává teszik.
A legrosszabb energiahatékonyságú épületek és az energiaszegénység összefüggései
Május 28-án a Magyar Energiahatékonysági Intézettel (MEHI) közösen szakmai napot szerveztünk, amelynek középpontjában a magyarországi lakóépület-állomány felújításának kérdése állt, különös tekintettel a legrosszabb energetikai állapotú épületek (Worst Performing Buildings – WPB) jellemzőire, valamint az ezekben élő háztartások helyzetére. A workshopon a Főváros és kerületeinek munkatársai mellett az Energiaügyi Minisztérium, a BME, a KSH, valamint az EEFC HU képviselői is részt vettek. Az esemény egyben a JustReno, a legrosszabb energiahatékonyságú épületek szakpolitikai elemzését végző projekt, valamint az energiaszegénységre fókuszáló ComActivate projekt részét is képezte.
A rendezvényen a Városkutatás Kft. előadása, amely a Budapest CARES projekt során, 2023-ban 2009 budapesti háztartás reprezentatív felmérését összegző adatbázis elemzésén és egy KSH-alapú energiafogyasztási modellen alapult, rávilágított a budapesti WPB épületek főbb jellemzőire. Ezek az épületek jellemzően régebben, 1945 előtt, épültek, döntően társasházak, nagyobb arányban rendelkeznek gázkonvektoros fűtéssel, és míg társasházi formában nincs számottevő értékkülönbség, családi házak esetében alacsonyabb ingatlanértékek jellemzik őket. Az elemzés arra is rámutatott, hogy a WPB épületek és az energiaszegénységben élők köre csak részben fedi egymást: bár a WPB-ben élők nagyobb valószínűséggel halmoznak fel közüzemi tartozásokat, energiafelhasználási költségeik nem feltétlenül teszik ki jövedelmük kiemelkedően nagy részét. Ugyanakkor a WPB családi házak lakói nagyobb eséllyel nem tudják megfelelően felfűteni otthonukat. Az előadás arra is rámutatott, hogy az épületfelújítások előtt többféle akadály is áll: percepciós, pénzügyi és kollektív cselekvési korlátok egyaránt. A percepciós akadály alatt azt értettük, hogy sok WPB-ben élő háztartás nincs tudatában a felújítás szükségességének. A pénzügyi akadályok egyrészt abból fakadnak, hogy ezekben az épületekben gyakrabban élnek alacsonyabb jövedelmű háztartások, másrészt abból, hogy még megfelelő anyagi helyzet esetén sem feltétlenül tartják megtérülőnek a beruházást. Végül az is kiderült, hogy a WPB társasházi épületekben ritkább a felújítási alap megléte, ami jelentősen megkönnyítené a korszerűsítéseket, és általánosságban gyengébb a tulajdonosok együttműködése és a közös képviselők hatékonysága is.
III. Lakhatási Szakmai Fórum
A MR Közösségi Lakásalap és a Városkutatás Kft közös szervezésében megrendezésre került a harmadik Lakhatási Szakmai Fórum 2026 május 22-én. A fórum kiemelt időszerűségét a hazai lakáspolitikai rendszerváltás igénye, valamint az EU fejlesztéspolitikai fordulata adta: a lakhatási válság kezelése uniós prioritássá vált a megfizethető bérlakásszektor bővítése (European Affordable Housing Plan). A Fórum jelentős hozadéka volt, hogy nyílt, szakmai párbeszédet indított meg a hazai szakmai szférán belül és lehetőséget teremtett a nemzetközi fejlesztési intézményekkel való egyeztetésre is. A Fórum részletes programja az előadókkal és panel beszélgetések résztvevőivel itt található.
1. Nemzetközi tapasztalatok és uniós irányvonalak a megfizethető bérlakásszektor fejlesztésére
Sorcha Edwards (Housing Europe) szerint a válság kezelésének kulcsa a piaci mechanizmusok tudatos szabályozása: erős közösségi, önkormányzati és korlátozott nyereségű szektorra van szükség. A lakhatásra fordított közpénz nem költség, hanem hosszú távon megtérülő befektetés.
A fejlesztési bankok (EBRD, EIB, CEB) szerint nem a pénzhiány, hanem a hosszú távú érdekeltségű intézmények hiánya a fő akadályt, melyek biztosítják, hogy a források tartósan a szektorban maradnak.
A hatékony finanszírozási rendszer kialakításában kulcsfontosságú a megújuló alapok (revolving fund) létrehozása, a magán- és közforrások ötvözése (blending), valamint a projektek csomagba szervezése (aggregálás). Transzparens, 100–200 millió eurós, folyamatosan monitorozott projektcsomagokban kell gondolkodni.
2. Hazai kontextus és piaci trendek (MNB)
Nagy Tamás (MNB) a legfrissebb lakáspiaci jelentés alapján az alábbi trendeket vázolta fel: 2025-ben országosan 23%-os, Budapesten 26%-os nominális lakásár-növekedés történt, ami reálértéken az elmúlt 25 év legerősebb drágulása. Országosan több mint 20%-os piaci túlértékeltség alakult ki, ami mögött a gyenge kínálat és jelentős részben az állami támogatások (pl. Otthon Start Program) miatt megugró kereslet áll. A lakástámogatásoknak regresszív hatása van: 70%-a a felső két jövedelmi ötödhöz került, így társadalmilag célzottabb eszközökre és a bérlakáskínálat bővítésére van szükség.
3. A hazai bérlakásszektor fejlesztési irányai
Hegedüs József (Városkutatás Kft.) kiemelte, hogy a magántulajdon keresletélénkítése és a bérlakásszektor évtizedes elhanyagolása vezetett a válsághoz. Stabil, non-profit bérlakásszektort kell építeni, ehhez azonban hitelképes lakástársaságokra van szükség.
A Főváros és a VII. kerület önkormányzata kiemelte, hogy az önkormányzati lakásszektor jelentős bővítését tervezi, de ehhez kiszámítható finanszírozási rendszer, jogi szabályozás és állami lakbértámogatás kell, ami lehetővé teszi a pénzügyileg fenntartható szektor létrejöttét. A minisztérium szakértője szerint az állam feladata a szereplők kijelölése, a kiszámítható finanszírozás és a piacinál alacsonyabb hozamelvárású „türelmes tőke” biztosítása.
4. Energiahatékonyság és épületfelújítás
Réthelyi Barbara (Gazdasági és Energetikai Minisztérium) ismertette a Nemzeti Épületfelújítási Stratégia tervezetét:
- Az uniós előírások szerint 2030-ig legalább 16%-os, 2035-ig 20–22%-os energiamegtakarítás, 2050-re pedig a közel nulla kibocsátású épületállomány elérése a cél.
- A tervezet az 1990 előtt épült, legrosszabb energetikájú családi házakra összpontosít. Ehhez évente 50 ezer lakás mélyfelújítására, valamint az építőipar, bankrendszer és a társadalom felkészítésére van szükség.
- A kapcsolódó panel résztvevői kiemelték, hogy a legrosszabb állomány jelentős része elmaradott, fogyó népességű kistelepüléseken található. Ezek az ingatlanok a tulajdonjogi rendezetlenség miatt sokszor nem hitelképesek, felújíthatóságuk is kérdéses, így a felújítási politikát össze kell kapcsolni a tágabb, lakás-, szociális és gazdaságfejlesztési stratégiákkal.
Köszönjük, hogy velünk vagy!
Üdv, Városkutatás Kft.
Iratkozz fel a Városkutatás Kft. negyedéves hírlevelére itt, hogy ne maradj le a következő részről!