2014 februárjában kezdődött meg a „Lakáshitelezés: társadalmi és egyéni kockázatok” című, OTKA által támogatott kutatási projekt (szakmai vezető: Csizmady Adrienne – MTA Társadalomtudományi Központ Szociológiai Intézete), amelyhez csatlakozott a Városkutatás Kft. (szakmai vezető: Hegedüs József), és közös kutatási programot dolgoztak ki.
A rendszerváltás után összeomlott, majd 2000 után újraindult a lakásfinanszírozás: a bankok egyre nagyobb mértékben bocsátottak ki lakáshiteleket, részben a támogatási feltételek megváltozása, részben a makrogazdasági környezet pozitív változásainak következtében. 2004-től a támogatott forinthiteleket a devizalapú hitelek váltották fel. A 2008-ban bekövetkezett pénzügyi válság következtében lényegesen megemelkedtek a közel millió lakáshitellel rendelkező háztartás hiteltörlesztési kiadásai (a változó kamatok növekedése, forint árfolyam gyengülése miatt). Eközben a hitelfelvevők jelentős részének jövedelmi szintje stagnált vagy csökkent, például munkanélküliség vagy a gazdasági válság egyéb következménye miatt, s ez tömeges megfizethetőségi problémához vezetett.
A kutatás ennek a problémakörnek a gazdasági, politikai, szociológiai aspektusait térképezi fel. A lakásfinanszírozási problémával küzdő háztartások megoldási stratégiái és az intézményi beavatkozások közötti interakciót vizsgálja, abból a feltevésből kiindulva, hogy a kérdés komplex elemzése a rendszerváltás utáni társadalom működési mechanizmusaiba is betekintést nyújt.
A kutatócsoport először a magyarországi lakáshitelezés rendszerváltás utáni történetét és makrogazdasági környezetét elemzi, majd áttekinti a hitelezés intézményi és jogi környezetének változását, annak reakcióját a 2008-as válságra, majd az elhúzódó recesszióra. A kutatás hangsúlyos eleme a pénzügyi nyomás alá került, megfizethetőségi problémákkal küzdő háztartások egyéni stratégiái és az intézményi beavatkozások közötti kapcsolat feltárása. A kutatás célja, hogy bemutassa a lakáshitelezés különböző formáinak egyéni és társadalmi kockázatait a társadalmi egyenlőtlenségek összefüggésében.
A projekt az alábbi öt komponensből épül fel:
- Lakáshitelezés és gazdaság: makrogazdasági elemzések. A lakásszektor (beruházások, lakástranzakciók, lakáscélú megtakarítások, építés stb.) jelentősen hozzájárul a GDP növekedéséhez, illetve nagymértékben függ is attól, így a hatékony lakásfinanszírozási rendszer a korszerű gazdaságpolitika fontos eleme. Az első munkafázis során a kutatást a lakáshitelezés és gazdaságpolitika kapcsolatának vizsgálatával alapozzuk meg: az vizsgáljuk, hogy a Magyarországon a 2000-2014 között megjelenő lakásfinanszírozási modellek hogyan illeszkednek a gazdasági növekedés dinamikájába (pl. az intenzív lakáshitel-felvétel túlfogyasztásnak tekinthető-e).
- A lakásfinanszírozás intézményrendszere és a hitelválság. A rendszerváltás után összeomlott a lakásfinanszírozás addig működő rendszere, az új intézményrendszer – a jelzáloghitelezés és a lakástakarék-pénztárak – pedig az 1990-es évek során épült ki. A hitelezés 2000 után vett lendületet. A forint-lakáshitelek támogatása néhány év alatt finanszírozhatatlanná vált a központi költségvetés számára, így azokat a 2002-ben felálló szocialista kormányzat fokozatosan kivezette: összegük 2004-re megfeleződött, és felváltották őket a kereskedelmi bankok devizaalapú lakáshitelei. 2004 első felében éles verseny alakult ki a bankok között: a devizahitel-termékek robbanásszerűen terjedtek el, és fokozatosan egyre könnyebben elérhetőkké váltak (ezzel párhuzamosan kockázatszintjük is megnőtt). Az ellenőrzési funkciót betöltő szereplők – a kormányzat, az MNB vagy például a Bankfelügyelet – mindeközben nem voltak abban a helyzetben, hogy a devizahitelezés kockázatairól megfelelően tájékoztassák a gazdaság szereplőit. A devizaárfolyamok 2008-2009-es megugrását követően kezdődött csak meg a felelősök és a lehetséges kiutak keresése, majd a politikai rendszer 2010-es újabb átalakulása után nagy lendületet vettek a „devizahitelesek megmentésére” irányuló kísérletek.
- Háztartási stratégiák. A kutatás központi eleme a lakásfinanszírozás miatt szorult pénzügyi helyzetbe kerülő háztartások stratégiáinak elemzése. Egy háztartás lakáshitel-története a hitelfelvétellel kezdődik, majd a fizetési nehézség megjelenésével és a háztartás tagjainak erre adott reakciójával folytatódik. A kérdés, hogy mikor és milyen mértékben jelent meg az érintettek életében a pénzügyi nyomás (kiadások növekedése vagy bevételkiesés), milyen makro- és mikroszintű tényezők hatására (gazdasági válság, törlesztőrészlet megugrása a valutaárfolyamok jelentős elmozdulása miatt, munkahely elvesztése, családi konfliktusok, egészségügyi problémák stb.), és milyen stratégiákkal reagál erre egy háztartás.
- Speciális csoportok reakciója a lakáshitel-terhek növekedésére. A negyedik kutatási tevékenység fókuszában – a munkacsoport döntésétől függően – vagy egyes speciális társadalmi csoportok reakciója kerül a lakáshitel-válságra, vagy pedig a széles csoportokat érintő devizahitel-adósságok által életre hívott társadalmi mozgalmak. A munkacsoport tagjai a kiválasztott célcsoport(ok) vizsgálatára irányuló akciókutatásra építve elemeznek a többségi társadalométól eltérő, vagy a többségi társadalom szemében kevésbé elfogadott (ám a helyi körülmények között racionális vagy széles körben támogatott) háztartási stratégiákat. Számos ilyen különleges csoportot választhatunk a társadalom legkülönbözőbb szegmenseiből: speciális eset a szegény vagy épp mélyszegénységben élő roma családok lakáshitel-története, mint ahogy különleges esetet jelentenek a köztisztviselők vagy politikusok támogatott hitelei is. A lakáshitel-terhek köré szerveződő társadalmi mozgalmak is komoly szerepet kaptak a közelmúltban: a bankok elleni tüntetések és szervezetek mellett feltűnt.
- A lakáshitelezés kockázatai és a társadalmi egyenlőtlenségek – reprezentatív felvételre épülő vizsgálat. Az utolsó munkafázisban nagymintás felvételre épülő vizsgálattal teszteljük a harmadik fázisban felállított narratívákat. A kutatói munkacsoport együttes döntésétől függően azt is megkíséreljük felmérni, hogy mennyit érzékel a társadalom lakásfinanszírozási válságban nem érintett része, például kialakultak-e bizonyos sztereotípiák a lakáshitel-felvétellel vagy a hitelfelvevőkkel szemben, illetve hogyan gondolkodnak erről a fiatalok (potenciális jövőbeli hitelfelvevők).