“Nemcsak kicsiszolni, hanem a mélyére nyúlni” címmel jelent meg Szurovecz Illés írása az Abcúgon a nyolcadik kerületi Magdolna-projektről, a legsikeresebbnek tekinthető hazai komplex szociális városrehabilitációról. Bár a beavatkozások célja a környék minőségének javítása mellett az eredeti lakónépesség helyben tartása volt, az olykor ellentmondásos folyamatok miatt hamarosan mégis megindult a lakosságcsere – “az önkormányzat az egyik oldalon segítette a szegényeket, a másik oldalon viszont keményen odalépett nekik”, írja Szurovecz, aki többek közt Somogyi Esztert, a Városkutatás szakértőjét is megszólaltatja.
‘“Ahhoz, hogy a Magdolna-projekt lakhatási szempontból sikeres legyen, szorosabban be kellett volna vonni a Rév8-at ebbe a munkába. Lehet, hogy a program keretében felújították a házakat, jó viszonyt alakítottak ki a lakókkal, aktivizálták őket, foglalkoztak velük szociális szempontból, és még az adósságaikat is feltérképezték. De hiába, ha közben a hátralékosok a lakásosztálynál próbálják rendezni az adósságaikat, ott viszont nem túlságosan nyitottak rájuk” – mondta Somogyi Eszter városszociológus, a Városkutatás Kft. munkatársa, aki sokat foglalkozott a nyolcadik kerületi lakáspolitikával. “A projektek általában elszigeteltek maradnak, nem épülnek be az önkormányzat mindennapi működésébe. Megcsinálják a kitűzött programot, kétszer kimegy a polgármester, átvágják a szalagot, szebbek lesznek a házak, közösségi tereket adnak át, de a napi működési logika semmit sem változik”. Somogyi szerint ez részben a projektrendszerből fakad, részben abból, hogy az önkormányzati szervek nem is kommunikálnak egymással. “Ez valamennyire nyugaton is probléma, de ott nagyobb az együttműködés és a párbeszéd hagyománya”.’
A cikk teljes terjedelmében az Abcúgon olvasható.