Hírlevél – 2026. ősz
Sziasztok!
Nyár elején jelentkeztünk legutóbb, úgyhogy azóta rengeteg újdonság történt a Városkutatás Kft. háza táján. Foglalkoztunk a folyamatban lévő legfontosabb szakmapolitikai problémákkal (lakáspolitika, területfejlesztés, energiapolitika) és beszámolhatunk egy innovatív, az élelmezéssel foglalkozó és a városfejlődés számos elemét érintő projektről is. Örömünkre szolgál, hogy megoszthatjuk mindezt az alábbiakban!
LAKÁSPOLITIKA A KORMÁNYVÁLTÁS UTÁN
A Városkutatás Kft. több évtizede foglalkozik lakáspolitikai kérdésekkel, egy meghatározó szereplője volt a lakáspolitikai vitáknak. A 2026-os kormányváltás után komoly erőfeszítések történnek a lakáspolitika újragondolására. Ehhez a munkához szeretnénk hozzájárulni a jövőben a Facebookon rendszeresen megjelenő reményeink szerint rövid, provokatív reflexióinkkal Az alábbiakban olvasható az első szakmai kommentárunk összefoglalója, a teljes írás itt található.
Mit tanulhatunk a varsói bérlakásmodellből?
Vitézy Dávid a varsói Grójecka 91. szám alatti bérházat mutatta be a tervezett magyar bérlakásprogram egyik mintájaként. A 205 lakásos épület TBS konstrukcióban (a TBS-modell egy lengyel társadalmi bérlakásrendszer, amelyben önkormányzati társaságok állami támogatásból, kedvezményes hitelekből és esetenként bérlői hozzájárulásból építenek és üzemeltetnek a piacinál olcsóbb, költségalapú lakbérű bérlakásokat, elsősorban az alsó-közép- és közepes jövedelmű háztartások számára) önkormányzati telken, állami támogatással és kedvezményes fejlesztési banki hitellel valósult meg. A lakbérek a piaci budapesti albérletárakhoz képest jelentősen alacsonyabbak, de a varsói példa nem egyszerűen egy jól sikerült beruházás története: mögötte egy harminc éve épülő intézményi rendszer áll.
A legfontosabb tanulság ezért az, hogy önmagában a pénz nem elég. Varsóban a TBS-ek olyan tipikusan önkormányzati tulajdonú szervezetek, amelyek egyszerre tudnak fejlesztőként, hitelfelvevőként, beruházás-megrendelőként, hosszú távú vagyonkezelőként és bérbeadóként működni. Magyarországon jelenleg nincs ezzel azonos intézményi háttér, ezért egy varsói típusú programhoz először azt kell megoldani, hogy ki lesz az a hitelképes szervezet, amely létrehozza és évtizedeken keresztül működteti az állományt.
A másik fontos különbség, hogy a TBS nem klasszikus szociális bérlakás: költségalapú lakhatást biztosít, amelynek lakbére jogszabályi plafonhoz kötött. A megfizethetőséget nem elsősorban a lakbér mesterséges leszorítása teremti meg, hanem az előzetes közösségi támogatás – például az önkormányzati telek, az állami támogatás és a kedvezményes hitel. Bizonyos konstrukciókban ráadásul a bérlők a lakás használatba vételekor hozzájárulnak a beruházáshoz, ami a lakás építési költségének 30 százalékát is elérheti..
A rendszer harmadik pillére a jövedelemhez igazított hozzáférés. Nem egyetlen jogosultsági küszöb határozza meg, ki kaphat lakást: különböző konstrukciók szolgálják az eltérő jövedelmű háztartásokat. Az alacsonyabb jövedelműeknél nagyobb az önkormányzati támogatás, míg a magasabb, de még nem piaci jövedelmű háztartások nagyobb saját hozzájárulást vállalhatnak. A legszegényebbek pedig külön szociális bérlakás- vagy lakhatási támogatási rendszerbe kerülnek.
A magyar program valódi kérdése tehát nem az, hogy mennyi pénzt tudunk elkölteni bérlakásokra, hanem hogy milyen rendszert építünk belőle. A varsói tapasztalat alapján ehhez egyszerre kell hitelképes fejlesztő és működtető szervezet, kiszámítható és költségalapú lakbérszabályozás, valamint jövedelmi helyzethez igazított hozzáférés.
A MAGYAR TERÜLETFEJLESZTÉS MEGÚJÍTÁSA
Magyarországon a 2010-es évektől a regionális megközelítés és területi tervezés lényegében megszűnt: a régiók felszámolásra kerültek, a megyék kapacitások és források hiányában képtelenek hatékonyan tervezni, a kistérségek elvesztették fejlesztési jogosultságaikat, a várostérségek pedig hivatalosan sohasem kerültek elismerésre. A centralizáló országos politika nem azt vizsgálta, hogy a korábbi kooperációs mechanizmusok (régiók, kistérségek, várostérségi kísérletek) miért nem működtek jól, ehelyett ezeket egytől egyig megszüntette.
Ilyen körülmények között Magyarország legfejlettebb régióját, az egyetlen európai szinten versenyképes budapesti metropolisz térséget fokozódó mértékben a széthúzás, egymás elleni harc jellemzi, amelyet az országos politika jól ki tudott használni. Budapest persze így is a kelet-közép-európai térség egyik meghatározó nagyvárosa marad, de az életkörülmények javításához és a gazdasági fejlődéshez szükséges egységes térségi vízió és intézményrendszer hiányában fokozódó mértékben elmarad a potenciális lehetőségeitől.
Ez különösen annak fényében problémás, hogy a hasonló helyzetben lévő kelet-közép-európai nagyvárosok többsége az elmúlt évtizedeket, különösen pedig az EU csatlakozás óta eltelt éveket a térségi kooperáció kiépítésére (is) jól kihasználták. A várostérségre kiterjedő közös fejlesztési tervek és kooperációk kialakításával Varsó és a lengyel nagyvárosok, továbbá Brno a leginnovatívabb példák, de ilyen irányú törekvések megfigyelhetők Prága, Zágráb, és még a nagyobb román városok esetében is.
Ezeknek a városoknak a példái azt mutatják, hogy a térséggel való együttműködés akkor lehetséges, ha kialakul egy átgondolt és konzisztens országos területi politika, szabályozás és támogatási rendszer, amely a metropolisz térségek adottságait figyelembe veszi és azok erősítésére irányul.
Tosics Iván rövid írása a magyar területfejlesztés megújításáról, a nagyvárosi térségi együttműködés új lehetőségeiről szól, különösen a Budapesti Metropolisz Térség kapcsán. A 2028-2034-es EU költségvetéshez kapcsolódó intézményi struktúra és fejlesztési források tervezésének folyamatában, a Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervek (NRPP) keretei között el kell érni, hogy Budapest és vonzáskörzete egy funkcionális városi területként kerüljön értelmezésre, amire az új NRPP-ben lehessen területileg célzott támogatást allokálni. Ezzel Budapestre (és természetesen a többi magyar nagyvárosra) kialakulna egy pénzügyi ösztönző, ami segíthetne a várostérségi együttműködések kialakításában.
ETS2 – KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI RENDSZER
Az Európai Unió klímapolitikájának egyik fontos új eleme a közlekedés és az épületek energiafelhasználására kiterjesztett kibocsátáskereskedelmi rendszer, az ETS2, amely tervezetten 2028-ban indul, bár az ehhez kapcsolódó kibocsátási egységek aukciója már 2027-ben megkezdődik. Az új szén-dioxid-árazás a háztartások által közvetlenül használt fosszilis energiahordozók árán keresztül is éreztetheti a hatását a magyar épületállomány és a háztartások számára. Az általunk készített, a European Climate Foundation (ECF) megbízásából készült tanulmány ezen következményeket vizsgálja.
A kutatásunk az EU ETS eddigi tapasztalataiból is kiindul: a rendszer jelentős kibocsátáscsökkentést eredményezett, ugyanakkor a karbonárak emelkedése makrogazdasági hatásokkal, többek között inflációs nyomással is együtt járt. Az ETS2 várható hatása nem egyformán jelentkezik majd az egyes országokban és háztartásokban. A lakások energiahatékonysága, a fűtési mód és a jövedelem háztartásokat, az épületállomány és a gazdaság erőssége pedig országokat tehet sérülékenyebbé. Itthon különösen fontos, hogy bár az ETS1 közvetlen hatása eddig korlátozott volt a szabályozott energiaárak és az ország energia-mixe miatt, az ETS2 már közvetlenebbül érinti a háztartások által használt fosszilis energiahordozókat.
A magyar helyzetben ezért nem önmagában az ETS2 bevezetése a legfontosabb kérdés, hanem az is, hogyan találkozik az új karbonár a jelenlegi rezsiszabályozással. A tanulmány három alapvető lehetőséget vizsgál: az állam teljes egészében átvállalja a költséget, a költség megjelenik a háztartási árakban a jelenlegi rendszer fenntartása mellett, vagy az ETS2 a rezsiszabályozás fokozatos átalakításával együtt jelenik meg.
A kérdés azért is összetett, mert az épületek, a közlekedés, az áram- és távhőellátás hatásai nem külön-külön jelennek meg a háztartások költségvetésében. A másik kulcskérdés az alkalmazkodás időzítése. Egy épületfelújítás vagy fűtési rendszer korszerűsítése hosszabb folyamat, miközben az energiaárak emelkedése rövid távon is megjelenhet a háztartások kiadásaiban. Ezért a beruházási programokat ki kell egészíteni célzott támogatásokkal. Ebben fontos szerepe lehet az ETS2-höz kapcsolódó Social Climate Fundnak, amely energiahatékonysági beruházásokat és a leginkább érintett háztartások támogatását is lehetővé teszi.
Az előttünk álló időszakban tehát egyszerre lesz szükség a rossz energiahatékonyságú lakások felújításának felgyorsítására, széles körben hozzáférhető támogatásokra és a leginkább rászoruló háztartások célzott segítésére. A bevételek felhasználása ezért ugyanolyan fontos, mint maga az árazás: az energiaátmenet akkor lehet működőképes, ha a források láthatóan hozzájárulnak az alkalmazkodáshoz, különösen azoknál, akiknek önállóan nincs lehetőségük beruházni. Az ETS2 így nemcsak a kibocsátáscsökkentésről, hanem az energiaátmenet társadalmi és pénzügyi hatásainak kezeléséről is szól. Különösen fontos ezért, hogy a támogatások egyszerre vegyék figyelembe a jövedelmi helyzetet és a lakások energiahatékonyságát is.
FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉLELMISZERIPARBAN
Hogyan maradhatnak relevánsok a piacok a 21. században?
A Városkutatás Kft. a fenntartható városi élelmiszerrendszerek átalakításának témakörébe is bekapcsolódott a 2025 elején indult, Horizon Europe által finanszírozott REDESIGN projekt keretében. A projekt célja, hogy újragondolja, hogyan működhetnek a városi élelmiszerrendszerek fenntarthatóbban, és hogyan kapcsolható össze a klíma-reziliencia, a helyi élelmiszertermelés és a közösségi részvétel a várostervezéssel. A projekt részeként elkészült egy interaktív online Compendium, amely tíz izgalmas esetet foglal össze.
A Compendium alapját egy részletes esettanulmánygyűjtemény képezi, amelyben megtalálható a budapesti piacokról és vásárcsarnokokról szóló tanulmányunk is. A kutatásunk azt vizsgálja, hogy a megváltozott vásárlási szokások és a nagy élelmiszerláncok térnyerése mellett milyen szerepet tölthetnek be a hagyományos piacok egy nagyváros élelmiszerrendszerében, és hogyan őrizhetik meg relevanciájukat a jövőben. Budapesten ez városfejlesztési szempontból is fontos, hiszen több történelmi vásárcsarnok műemlék vagy örökség védelem alatt áll. Jövőjük egyik kulcskérdése, hogy korszerű, releváns funkcióval megőrizzék élő városi szerepüket, és elkerüljék a kiüresedést.
A tanulmány a budapesti vásárcsarnokok közül kiemelten foglalkozik a Hunyadi téri vásárcsarnok megújításával, bemutatja a Rákóczi téri csarnok előtt álló kihívásokat, valamint a pozsonyi Stará tržnica (Régi Vásárcsarnok) átalakítását, mint követhető példát. Emellett a kutatás kitér olyan alternatív piaci formákra is, mint a Czakó Piacz és az online működő Farm2Fork.
A tanulmány rámutat arra, hogy a hagyományos piacoknak nehéz versenybe szállniuk a szupermarketekkel, így ahhoz, hogy életképesek maradjanak, többet kell kínálniuk egyszerű élelmiszer-vásárlásnál. Az interjúalanyok szerint ennek kulcsa lehet a közösségi élmény, de a különleges és fenntartható ételkínálat is. A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy az önkormányzatoknak továbbra is fontos szerepük van a piacok jövőjének alakításában, ugyanakkor a hatékony működéshez szükség van arra is, hogy a piacok megfelelő autonómiával rendelkezzenek, és a döntéshozatalban a hosszú távú szakmai és közösségi szempontok érvényesüljenek.
A REDESIGN projekt alapvetően három Living Lab-ben dolgozik együtt helyi szereplőkkel: Dortmundban (Németország), Saltban (Spanyolország) és Londonban (Egyesült Királyság). Ezek a valós környezetben működő tesztelési terepek lehetőséget adnak arra, hogy a projekt keretében kidolgozott fenntartható élelmiszer-stratégiákat és innovatív megoldásokat helyi közösségekkel együttműködésben próbálják ki. A projekt egyik fontos eleme a REDESIGN Network (RED-N), ami a konzorciumi partnereken és a Living Labeken túl olyan szervezeteket, kezdeményezéseket és egyéb inspiráló eseteket is összekapcsol, amelyek hasonló célok mentén dolgoznak, és részt szeretnének venni az egymástól való tanulásban.
Köszönjük, hogy velünk vagy!
Üdv,
Városkutatás Kft.