“A kormány, parlamenti kétharmados többségét felhasználva, két nap alatt felszámolta a több mint 20 éve működő lakástakarékpénztári konstrukciót. Én magam soha nem voltam lelkes híve ennek a támogatási formának, mert azt gondoltam, hogy alapvetően azokat segíti, akiknek vannak megtakarításaik (háztartásfelvételek szerint ez nem több, mint a háztartásoknak 40%-a), és nem feltétlenül járul hozzá a lakáshelyzet javításához (nem vezet lakásberuházáshoz, avagy „luxus”: egy normális lakáspolitika által nem támogatandó lakásfogyasztást támogat). Egy 20 évvel ezelőtt írt rövid írásban azt is veszélynek láttam, hogy a lakástakarékpénztári konstrukció bebetonozódik, azaz ehhez a támogatási formához erős intézményi és lakossági érdekek fognak kötődni. Ez utóbbiban mélyen tévedtem! A kormány minden habozás nélkül megszüntette a lakástakarékok támogatását, de miért?
Erre a kérdésre nem fogom tudni megadni a választ, az azonban biztos, hogy a kormányzatot nem lakáspolitikai megfontolások vezették (ha igen, akkor ezt nagyon sikeresen titkolják). Pedig szép számban fel lehet sorolni azokat a lakáspolitikai okokat, amelyek már régóta indokolták volna az LTP-k szabályozásának felülvizsgálatát.”
Hegedüs József cikke a Mérce híroldalon összefoglalja a lakástakarékpénztári konstrukció történetét és népszerűségének okait, elemzi a konstrukció visszásságait és összefonódását a hazai lakásfinanszírozás sajátosságaival, és megpróbál választ találni az addigi bőkezű támogatás hirtelen jött felszámolás okaira is.