Hegedüs József, a Városkutatás ügyvezető igazgatója egy kísérleti modell, a Szociális Lakásvállalat javasolt szervezeti elemet összegezte a Magyar Ingatlan 2015. októberi számában – a teljes cikk a kattintás után olvasható.Magyarországon a rendszerváltás után torz lakásstruktúra jött létre, amelynek egyik legfontosabb eleme a lakásállomány tulajdoni összetétele. Bár nem tudjuk pontosan az összetételt, mert a magán bérlakásokat üzemeltetető tulajdonosok jelentős része nem jelenik meg a statisztikákban, de (a Városkutatás szakértői becslései alapján) a lakott lakásállomány 90%-ában a tulajdonos vagy családtagja lakik, 2%-ában önkormányzati bérlő és 8%-ában magánbérlő. A lakások területi
megoszlása nem követi az igényeket, így hiány van a gazdasági lehetőségekkel rendelkező térségekben, és lényeges lakástöbblet jelentkezett az elmaradó térségekben. További ellentmondás, hogy a nem lakott lakások magas aránya (2011-ben a lakásállomány 12%-a, kb. 450 ezer lakás) nem korlátozódik az elmaradt vidékekre, ami arra mutat, hogy sokan szabályozási okok miatt kockázatosnak tartják üres lakásaik kiadását.
A jól működő magánbérleti szektor hiánya a munkaerő-mobilitás egyik fontos akadálya, aminek az oka, hogy a lakásvásárlás tranzakciós költsége sokkal magasabb, mint a bérleti szektoré. Kiszámíthatatlan bérleti szektor esetében sokkal kevesebben fognak vállalkozni arra, hogy alacsony foglalkoztatottsági térségekből erősebb pozíciójú térségekbe költözzenek. Ennek a makrogazdasági társadalmi költségei egyértelműek. A bérlakásszektor bővítésére Hegedüs egy olyan szociális lakásvállalati modellt javasol, amelynek van szociális lakásügynökség (SZOL) eleme és bérlőszövetkezeti eleme, de ideális esetben rendelkezik saját tulajdonú lakással is. A modellszervezet (állami támogatással) elvileg vásárolhatna lakást a piacon, vagy akár átvehetne lakást az önkormányzattól vagy a Nemzeti Eszközkezelőtől. A szervezet által üzemeltetett lakások számát úgy kell meghatározni, hogy a működtetés költségei hatékonyak legyenek (ez egy megyeszékhely nagyságú város esetében 500–2000 lakást jelenthet). A Szociális Lakásvállalat modell tehát egy-egy városrégióban jönne létre, alapítói között lehet az önkormányzat, non-prot szociális szervezet, de bank vagy építőipari vállalat is.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.