Két friss írást ajánlunk olvasóink figyelmébe. Mindkettő a lakáspolitika alapkérdéseit feszegeti, és pontosan azokhoz a döntésekhez szól hozzá, amelyek most kerülnek napirendre. Az új kormány lakáspolitikájának egyik kulcskérdése, hogy milyen támogatott lakásszektor épüljön Magyarországon: kinek szóljon, ki finanszírozza, és hogyan maradjon fenn hosszú távon.
Erről két, egymástól jól elkülöníthető elgondolás fogalmazódott meg az elmúlt hetekben. Az egyiket Molnár György fejtette ki a Magyar Narancsban, a másikat Hegedüs József, a Városkutatás alapítója Szalai Annának a Népszabadságban adott interjújában. A két írás nem egymás ellen született, de együtt olvasva jól kirajzolódik a vita lényege. Egy szűk, de erős közszektor. Molnár György egy feszes, szigorúan ellenőrzött, hatékonyan működő önkormányzati bérlakásszektor mellett érvel, amely a leginkább rászorulóknak ad lakást.
Ennek az álláspontnak komoly erényei vannak:
– A szűkös közpénz oda kerül, ahol a legnagyobb a szükség, és ahol a piac biztosan nem nyújt megoldást.
– A közös tulajdonban lévő állomány tartósan a közszféra kezében marad, így nem ismétlődhet meg a kilencvenes évek nagy privatizációja, amely egyszer már felélte az önkormányzati lakásvagyont.
– A szigorú jogosultsági szabályok, a rendszeres jövedelemvizsgálat és a professzionális lakáskezelés átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszik a rendszert.
– Elkerülhető, hogy a lakástámogatások – ahogy az elmúlt évtizedekben jellemzően – ismét a középosztálynál kössenek ki. Egy szélesebb, differenciált rendszer.
Hegedüs József ezzel szemben azt képviseli, hogy a támogatott szektornak a legszegényebbek mellett mások számára is nyitva kell állnia. A koncepció két elemből áll. Az első egy jövedelem szerint differenciált, kvótákkal működő közszektor, amelyben a különböző jövedelmi csoportok eltérő mértékben járulnak hozzá a fenntartáshoz. Ez akkor működőképes, ha van benne növekedési potenciál: az alsó kvótából ne kelljen senkit kizárni pusztán helyhiány miatt. A második egy támogatott elsőlakás-konstrukció, vagyis korlátozott magántulajdon. Az állam a hiányzó forrást nem ajándékként adja, hanem visszafizetendő kölcsönként vagy visszajáró tőkerészként. Cserébe a támogatás nem vihető ki a szektorból, és a következő generációhoz kerül. A szövetkezeti formák is ide tartoznak, ha elfogadják a közpénzhez kötött társadalmi szabályokat. Mindkét elem működését segíti, ha az állami segítséggel épülő lakások nem luxuskategóriában készülnek. Jó minőségű, energiahatékony, a klímavédelmi előírásoknak megfelelő, de sztenderd lakásokra van szükség. Aki kinövi őket, mert megnő a jövedelme és magasabb színvonalra vágyik, az a piacon keres lakást. A felszabaduló lakás és a visszafizetett támogatás így a következő családhoz kerül, és a rendszerbe beépül egy mobilitási dinamika.
Min dől el a vita? Hogy melyik koncepció a hatékonyabb, az nem ízlés kérdése, hanem két empirikus feltevésen múlik. Az első: létezik-e egy viszonylag magasabb jövedelmű, széles réteg, amely mégsem fizetőképes a lakáspiacon. Hegedüs József szerint a jövedelemeloszlás alsó 60–70 százalékába tartozó családok jelentős része nem tudja megfizetni a piaci lakbért. A második: e korlátozott jövedelmű csoportok tagjai közül sokan rendelkeznek a családi, nemzedékek közötti átadásokból származó megtakarítással, és ezzel egy támogatott, korlátozott tulajdonú lakásra fizetőképesek lennének. Az a lakáspolitika, amely ezeket a forrásokat kihagyja, jelentős magánforrásról mond le, és minden terhet a közpénzre rak. Ha a feltevések igazak, a szélesebb, differenciált rendszer ugyanannyi közpénzből több embert lát el. Ha nem igazak, és nincs ilyen széles, a piacról kiszoruló, de részben fizetőképes réteg, akkor a Molnár György által javasolt, szűkebb, a legrászorultabbakra összpontosító önkormányzati szektor a jobb megoldás. A vitát végső soron a társadalom jövedelmi és vagyoni összetételére vonatkozó adatok döntik el. Mindkét írást ajánljuk elolvasásra és továbbgondolásra.
Az írások:
– Molnár György: Mintha nem a kapitalizmus lenne a főbérlő, Magyar Narancs, 2026. november 4. Közvetlen link: magyarnarancs.hu
– Szalai Anna interjúja Hegedüs Józseffel: El kellene távolítani a lakáspolitikától a bérlakásrendszert, Népszabadság, I. évf., 4. szám, 26–29. oldal.