Tosics Iván részt vett a Brüsszelben 2022. november 28-án megrendezésre került „Kyiv Investment Forum”-on. Ennek egyik eseménye az Eurocities által szervezett „Kyiv Agglomeration Sustainable Rebuilding” találkozó volt, amelyen Kyiv környéki települések polgármesterei vettek részt – a helyzet súlyossága miatt online formában. Az ukrán decentralizációs reform keretében létrehozásra került a ’Kyiv agglomeration’, amely a 3 milliós főváros körüli 1.8 milliós, 69 településből álló oblaszty egy kisebb, 18 településes részét jelenti. A téma ennek az agglomerációs társulásnak a működése, és ennek lehetséges továbbfejlesztése volt, figyelemmel a térség újjáépítésével kapcsolatos tervezésre és a várható nemzetközi segítség helyi igényekhez való igazítására. A találkozó során sok európai példa került említésre a metropolitán területek hatékonyabb működtetése témakörében.
Kiemelt
Elérhető a szociális településrehabilitáció eredményességének értékelése tanulmány, melyen a Városkutatás Kft munkatársai is dolgoztak
Már elérhető a SZOCIÁLIS TELEPÜLÉSREHABILITÁCIÓ EREDMÉNYESSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE tanulmány és mellékletei, amely a Városkutatás Kft. munkatársai mellett kiváló szakértők és elemzők bevonásával vette sorra a 2014-2020-as időszak településrehabilitációs és lakhatási fejlesztéseinek eredményeit, korlátait.
A Városkutatás Kft storytelling workshopokat szervezett Pécsett fiatalokkal és helyi szakértőkkel a lakhatási, oktatási és munkaerőpiaci lehetőségekről az UPLIFT projekt keretében
2022. június 22-23-án három storytelling workshopot szerveztünk, hogy megvitassuk az UPLIFT projekt keretén belül végzett kvalitatív kutatás első eredményeit: 1) először azokkal a fiatalokkal, akik részt vettek az interjúzásban 2) majd helyi oktatási és munkaerőpiaci szakértőkkel (helyi iskolaigazgatóval, hátránykompenzáló programot szervező szakemberrel, szociális szférában dolgozókkal és végül 3) helyi lakáshelyzethez értő szakemberekkel (hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekkel, helyi lakáspolitikában aktív szereplőkkel, szociális intézmények munkatársaival). A beszélgetések célja az volt, hogy a fiatalokkal készült 40 interjú alapján a helyi lehetőségterekről alkotott narratívákat megvitassuk a helyi fiatalokkal és szakértőkkel, teret adva a résztvevőknek saját narratívájuk kialakításában és ezzel hozzájárulva a kutatási eredmények alakításához.
Az első workshopra azokat a fiatalokat hívtuk meg, akikkel korábban interjút készítettünk, abból a megfontolásból hogy az általuk egyesével elmesélt történetekből alkotott közös és eltérő történetekről beszélgessünk. A beszélgetéseket kérdésekre és megfogalmazott, sarkított állításokra fűztük fel, hogy alapot teremtsünk ahhoz, hogy megértsük a fiatalok által megfogalmazott pécsi lehetőségteret, annak korlátait és a képességeiket, ahogyan ebben a térben navigálni tudnak, mind az oktatás, a munkaerőpiac és a lakhatás területén. A célunk az volt, hogy olyan közös utakat, mintázatokat azonosítsunk, amelyek valószínűbbnek tűnnek bizonyos szocio-gazdasági háttér mellett.
- Lakhatás: A beszélgetés megerősített minket abban, hogy az egyes szektorok (önkormányzati, a piaci magánbérlet és a magántulajdon) közötti átjárás nagyon korlátozott, a távolságok a különböző lakhatási pozíciók között áthidalhatatlannak látszanak a jelenlegi intézményi környezetben.
- Munkaerőpiac: Azt az interjúk során sokat hallott állítást vitattuk meg, hogy “Aki akar, az talál munkát Pécsett”. Ez az állítás nagyon sarkosnak bizonyult és elfedi azt, hogy a különböző munkaerőpiaci pozíciókhoz, lehetőségekhez való hozzáférés különböző tényezők mentén korlátozottabb, mint például, akkor ha valaki roma, vagy ha gyereket nevel. Ezen túl a lehetőségekhez való hozzáférésben kiemelkedő szerepet tölt be az informális alapokon szerveződő kapcsolati tőke, amely státusz általi meghatározottságával együtt is hatékonyabb munkaerőpiaci tőkének mutatkozik az olyan formális, intézményesített keretek között elérhető lehetőségeknél, mint amelyeket a munkaügyi központ képes nyújtani.
- Oktatás: Az oktatási lehetőségekről és tapasztalatokról való beszélgetés megerősítette azokat a kutatási felvetéseket, hogy az oktatási szegregáció (területi és iskolán belüli) jelenlegi mértéke nagyban hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos pályákat kijelöljön az oktatási rendszerben, ami jelentősen korlátozza a lehetőségekhez való egyenlő hozzáférést. Emellett az oktatási rendszert támogató intézményrendszer, mint például a Tanodák, is komoly korlátok között tudnak csak hátránykompenzáló munkát végezni, ugyanis úgy tűnik, hogy a családi szocializációs közeg hatása és a merev iskolai rendszer megnehezíti a valódi mobilitási csatornák megtalálását.
A helyi oktatási szakértőkkel való beszélgetéshez három fókuszpontot határoztunk meg: a helyi oktatási rendszer esélyteremtő képessége, iskolai intézmények közötti kooperáció és a korai iskolaelhagyás késő kamaszkorban. A beszélgetés során kirajzolódott, hogy a nemzeti oktatási rendszer szegregáló hatása ahelyett hogy együttműködésre késztetné, inkább versenyzésre motiválja az oktatási intézményeket. Az oktatás ezzel együtt is korlátozottan tudja csak ellátni azt a funkcióját, hogy egyenlő esélyeket teremtsen és a szociális hátrányokat kompenzálja, ezzel egyenlő lehetőségeket teremtsen a legalább a szubjektív jóllét elérésére. A tanárok képzésének megreformálását; (a pedagógiai képességek és az oktatási módszerek szabadon megválaszthatóságát) a szakértők szintén fontos és fejlesztendő területként említették. A beszélgetés megerősítette azt a hipotézisünket, hogy a 14-16 évesnél idősebb fiatalok, akik már nincsenek az oktatási rendszerben és (még) nincs gyerekük egy olyan közpolitikai értelemben vett szolgáltatási vákuum kárvallotjai, amely azt eredményezi, hogy nagyon kevés valódi támogatás érhető el számukra az oktatás területén.
A helyi lakáspolitikai szakértőkkel való beszélgetés során azt az általunk megfogalmazott állítást jártuk körbe, amely szerint “a legnagyobb helyi lakhatási probléma az áthidalhatatlannak tűnő távolság a helyi lakáspiaci szegmensek/pozíciók között”: például egy önkormányzati bérlakásból való kilépés elég valószínűtlennek tűnik akár a piaci albérleti szektorba vagy a tulajdoni piacra és fordítva. A szakértők megerősítették, hogy az önkormányzati szektorból való kilépés egyfelől rendszerszinten is ellenérdekeltségekbe ütközik, másrészt pedig a piaci bérleti és a tulajdoni szektorba való belépés is korlátozott. Utóbbiakban jellemző a romák és gyermekes családokkal szembeni diszkrimináció, az önkormányzati szektorba való belépést a belépést pedig a méretbeli korlátokon túlmutatóan a feltételek átláthatatlansága és informalitása korlátozza tovább.
A három workshop fő következtetéseit és tanulságait felhasználjuk a hamarosan íródó, Pécsről szóló Esettanulmányunkhoz.
Megjelent a társasházi energiaszegénységről szóló kutatásunk
A ComAct projekt keretében öt posztszocialista országban készítettünk kérdőíves kutatást a társasházakban jellemző energiaszegénységről és a felújítási hajlandóságról. A magyarországi felmérés Óbudán zajlott, három épülettípust és az átlagnál rosszabb anyagi helyzetű lakosok helyzetét mutatja be. Az eredmények megmutatták, hogy ebben a társadalmi rétegben az idősek, főleg az egyedülálló nyugdíjasok körében a legsúlyosabb az energiaszegénység. A felújítási hajlandóság kapcsán kiderült, hogy még a kutatásba bevont, átlagosnál rosszabb helyzetű lakók többsége is hozzájárulna anyagilag egy épületfelújításhoz, főleg, ha részletfizetésre is van lehetőség. A fizetési hajlandóság elsősorban a jövedelem függvénye, de olyan “puha” szempontok is befolyásolják, mint a lakóközösséghez fűződő viszony. A kutatás vizsgálta továbbá a különböző fűtési módok és építési technológiák hatását az energiaszegénységre, és a volt szocialista régiók országai közötti, esetenként igen jelentős különbségeket. Az eredmények alapján javaslatokat fogalmaztunk meg a döntéshozók számára.
Somogyi Eszter kolléganőnk interjút adott a Népszavának a magyarországi lakhatási válságról
Somogyi Eszter interjút adott – Győri Péter mellett – a Népszavának a magyarországi lakáshelyzetről. Eszter állítja, hogy az elmúlt időszakban jelentősen beszűkültek a megfizethető otthonok elérhetősége, amely az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok lakhatását lehetetleníti el. Ez egyrészt következik a lakásárak növekedéséből, ami többek között az infláció és az ezzel járó építőanyag drágulás következménye és a támogatási rendszer sajátosságaiból: ahogy más támogatások esetében is megfigyelhető volt, a CSOK árfelhajtó hatása is hozzájárult a lakásárak növekedéséhez. A tulajdonhoz való jutás ellehetetlenülése mellett az albérletpiac is rendkívül fejletlen és alulszabályozott mind a bérlő, mind a tulajdonos számára. A megfizethető lakások számának és arányának növekedése érdekében Eszter a szociális lakásügynökség modellt, illetve különböző hibrid megoldásokat említ, mint a kollektív tulajdonon alapuló, részben állami támogatással működő lakásszövetkezetek. A helyzet megoldására szakmai szervezetek, köztük a Városkutatás Kft-vel egy húsz pontból álló lakhatási minimum programot dolgozott ki, amelyet az ellenzéki pártok el is fogadtak.
Hegedüs József a ‘lakásvásár’ című műsorban beszélgetett lakáspolitikáról és a lakhatási minimumról
Hegedüs József a beszélgetés során többek között az alábbiakra tért ki:
– érintette a korábbi bérlakásprogramokat és törekvéseket
– a lakásprobléma a társadalmi egyenlőtlenségek problémája, amelyet a lakáspolitika enyhíthet, de akár erősíthet is
– azon fiatalok , akik mögött nincs családi támogatás, amivel belehetne lépni a piacra, mint vásárló kiszolgáltatottak –> hátrányos helyzetet teremt (pl. rossz minőségű lakás, kiszorul a városból stb.)
– célzott és számon kérhető és elszámoltatható programra van szükség
– olyan közösségi bérlakásrendszerre van szükség, ami nyit az alsó középosztály felé: lakásügynökségi modell