Hírek

2024. február 1-én egy vitaest zajlott a CEU Bibó István Szabadegyetemén Tosics Iván (Városkutatás Kft.) moderálásával. A vitaest további résztvevői: Pálffy Anikó a Magyar Energiahatékonysági Intézettől, Kovács Bence a Magyar Természetvédők Szövetségétől, Koritár Zsuzsanna a Habitat for Humanity Magyarországtól és Gerőházi Éva a Városkutatás kft-től. A beszélgetés során a magyarországi lakóépület felújítás lehetőségei kerültek értékelésre a frissen elfogadott (vagy elfogadás előtt álló) uniós irányelvek tükrében. A résztvevők hangsúlyozták, hogy az új jogszabályok (Energiahatékonysági Irányelv, Épületenergetikai Irányelv, Rendelet a Szociális Klímalapról) egy 2050-ig tartó, klímasemlegességhez vezető utat mutatnak be uniós szinten, melyben a lakóépület felújításokra kiemelt hangsúly helyeződik. Az Épületenergetikai Irányelv 2023. december 7-én létrejött kompromisszumos tervezete szerint 2030-ig 16, majd 2035-ig 20-22%-kal kell csökkenteni a lakóépületek primer energiafelhasználását, s a csökkentés 55%-át a legrosszabb energetikai paraméterekkel rendelkező 43%-án kell végrehajtani a lakóépület állománynak. Mit jelenthet ez Magyarországon? Évi 120-150.000 lakás szakaszos, legalább egyszerre 30-50%-os energiamegtakarítással járó felújítását, amely egyelőre ilyen volumenben nem szerepel a kormányzati tervekben.  És vajon melyik legyen az az épületszegmens, amivel kezdeni kellene? Átlagosan a családi házak fogyasztják a legtöbb energiát, amelyek döntően a fővároson kívül helyezkednek el (nem véletlen, hogy a rezsicsökkentés csökkentésének a fővárosban igen korlátozott volt a hatása). A családi házak mélyfelújításával kapcsolatban azonban felmerülnek alapvető kérdések, pl. nem feltétlenül azok felújítása a legköltséghatékonyabb, azaz egy Ft beruházásból nem feltétlenül ott érhető el a legtöbb megtakarítás, valamint a vidéki területek folyamatos elnéptelenedése tapasztalható, és kérdés, hogy nem maradnak-e hosszabb távon felújított házak lakatlanok, valamint a legrosszabb energiahatékonyságú épületek sokszor alapvető állékonysági, strukturális problémákkal küzdenek, tehát azon beruházásokat kell először finanszírozni az energetikai beruházások előtt. 

Számos dilemma vár átgondolásra a lakóépületek felújításával kapcsolatban, s habár az elmúlt 10 évben kevés érvényes kormányzati vízió látott napvilágot a lakóépület szegmenssel kapcsolatban, remélhetjük, hogy az uniós források megérkezése érdemben fogja felgyorsítani a folyamatokat.      A másfél órás beszélgetésről a felvétel a Szabadegyetem YouTube csatornájáról megnézhető. 

November 7-én és 8-án a MRI három különböző modulból álló workshop sorozatot szervezett. Az eseményen részt vettek a Szolidáris Gazdasági Központ, a REKK, a BME és a F4STER kutatói, valamint független szakértők, mint Zoltán Varga. A Budapesti Önkormányzat és a 8., 11. és 13. kerületek képviselői mellett jelen voltak a Habitat for Humanity International, valamint a nemzeti kormány képviselői is.

Ez a workshop azon folyamat része, amelynek célja egy komplex energiahatékonysági felújítási program fejlesztésének támogatása. A program azt célozza, hogy az energiaszegény háztartások és épületek elkezdhessék a felújítási folyamatot, kizárólag többlakásos épületekre összpontosítva. A munka három kulcsfontosságú pilléren nyugszik: technikai, pénzügyi és közösségfejlesztési területeken. Ez a megközelítés azon a meggyőződésen alapul, hogy a veszélyeztetett háztartásoknak további támogatásra van szükségük a hatékony részvételhez.

A workshop eredményei, valamint az egész kutatás összefoglalása és az ehhez kapcsolódó közpolitikai ajánlások Jelentés formájában 2024. januárjától lesz elérhető a ComAct projekt weboldalán.

A megbeszélések világossá tettek néhány fontos megállapítást, többek között:

• Az energiatakarékos beavatkozásoknak szorosan kapcsolódnia kell a szerkezeti hiányosságok kezeléséhez, mivel az utóbbi magasabb prioritást élvez az lakók körében.
• Az “energiahatékonyság először” elv szerinti beavatkozások évtizedekig terjedő megtérülési idővel járhatnak, ami megnehezíti azok tisztán piaci alapú modellekkel, mint az ESCO tervek vagy az energia kötelességi tervek finanszírozását.
• Az energia szegénység kérdésének integrálása Magyarország lehetséges támogatási terveibe rendkívül nehéz, mivel a feladatok és felelősségek szét vannak osztva a különböző minisztériumok és osztályok között.

2023 május 17-én Pécsett az Emberség Erejével közösségi irodájában tartottunk tréninget helyi szakértőknek a rövidesen záródó UPLIFT projektünkben a részvételi közpolitika alkotásról szerzett tapasztalatokról. A résztvevőkkel, akik többek között egy helyi lakhatási aktivista csoportot, helyi iskolát, a városfejlesztési társaságot, a pécsi egyetemet és a hajléktalanellátó intézményrendszert képviselték, közösen gondolkodtunk arról, hogy milyen lehetőségek vannak Pécsett is megvalósítani a részvételi közpolitika alkotást. 

A tréning során bemutattuk a városban zajlott kutatásunk eredményét, mely során összesen 40 interjút készítettünk valamilyen szempontból (lakhatási, oktatási vagy munkaerőpiaci) nehéz helyzetben lévő fiatal emberrel, valamint számos szakértővel. Ennek az eredményeit ebben a tanulmányban foglaltuk össze. Ezután bemutattuk azt, hogy az UPLIFT projektben hogyan közelítettük meg és értelmeztük a Reflexív Közpolitika Alkotás folyamatát és hogy mit jelentett ez a gyakorlatban Amszterdamban, Barakaldoban, Tallinnban és Sepsiszentgyörgyön. A sepsiszentgyörgyi kollégák videófelvételen keresztüli bejelentkezés során elmesélték a személyes tapasztalataikat és megéléseiket a saját co-creation folyamatukról, amelyben helyi hátrányos helyzetű szakközépiskolás fiatalokkal dolgoztak együtt azon, hogy hogyan lehetne a helyi oktatási helyzetet fejleszteni. A tréning utolsó részében a pécsi kollégákkal közösen gondolkodtunk arról, hogy jelenleg milyen korlátai és milyen lehetőségei vannak egy helyi részvételi közpolitika alkotási folyamat végrehajtásának Pécsett. 

A tréningen részt vevőkkel arra jutottunk, hogy habár a közpolitikai célcsoportok tervezésbe és végrehajtásba való bevonásának számos hozadéka lenne, azonban egyelőre nem látszik az a szereplő, aki ennek pénzügyi és politikai kockázatát felvállalná, és a stabil kereteket felállítaná. Ennek fő oka a célcsoportok és érdekeik heterogenitása, az intézményi szereplők konfliktusai a szűkös erőforrásokért folyó harcban és az állandóan változó, a helyi szereplőknek minimális manőverezést engedő közpolitikai környezet.  

A Városkutatás Kft. nemrégiben készített el egy esettanulmányt, amely a hátrányos helyzetű fiatalok életstratégiáját elemezte pécsi példákon keresztül. A kutatás során beazonosítottunk úgynevezett „konverziós faktorokat”, amelyek előre determinált lakhatási, oktatási és munkaerő-piaci nehézségekhez vezetnek a fiatalok esetében.

A kutatás során interjúkat készítettünk közpolitikát megvalósító szervezetekkel, szakemberekkel, és 40 hátrányos helyzetű fiatallal (20 olyannal, akik jelenleg 15-29 évesek, és 20 olyannal, akik a pénzügyi válság idején voltak 15-29 évesek.)

Első lépésben a helyi közpolitikai környezetet vizsgáltuk, azaz megnéztük, hogy elviekben milyen lehetőségek állnának rendelkezésre a lakhatás, oktatás és munkaerő-piac területén. Aztán igyekeztünk egyesével beazonosítani azokat az egyéni, családi háttér által meghatározott, és intézményi viselkedések által generált tényezőket, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a fiatalok nem tudnak élni a helyben felkínált lehetőségekkel és nem azt az életet élik, amelyet maguk is értékesnek éreznének. A következő fő tényezőket azonosítottuk be az egyes tématerületeken:

• A lakhatás területén főleg az önkormányzati bérlakásokra koncentráltunk, és megállapítottuk, hogy a szociális lakásszektor csapdaként működik, amelybe nehéz bekerülni, de ha egyszer sikerült, akkor nehéz kilépni belőle. Az önkormányzati lakbérszint és a piaci lakbérszint között nagy a szakadék, amelyet kevés bérlő tud áthidalni. És ha mégis meglennének a szükséges anyagi lehetőségek, akkor is inkább preferálják a bérlők az önkormányzati szektorban maradást, amelyet a saját preferenciáikon túl az önkormányzati bérlakás rendszer átláthatatlansága is lehetővé tesz.
• Az oktatás területén egyértelművé vált számunkra, hogy az intézmények (iskolák, kiegészítő szolgáltatások) csak akkor képesek egy fiatalt a hátrányos helyzetből kiemelni, ha ezt a törekvésüket támogató családi háttér segíti. Nem támogató családi háttér esetében az intézmények nem képesek megtörni az öröklött hátrányok felhalmozódását. Pécsett kifejezetten erős az oktatást támogató hálózat (pl. Gandhi gimnázium, tanodák, „kis 500-as”, ahol a Dobbantó és Orientációs programok folynak), de ezek sikeréhez a támogató családi háttér ugyancsak nélkülözhetetlen, valamint a fiatalok – és környezetük – sokszor egyszerűen nem is ismeri ezeket a lehetőségeket. Ennek megfelelően az oktatási nehézségek kompenzálása, pl. bukások, lemorzsolódás, korai gyermekvállalás, változatlanul egy kihívás marad.  
• A munkaerő-piacon elsősorban a gyermekes anyák feltűnően nagyfokú inaktivitásának okait kutattuk. Úgy találtuk, hogy az ismert tény mellett, mi szerint a nyílt munkaerőpiacon nincs elegendő számú rugalmas ajánlat az anyák számára, ugyancsak nagyon fontos tényező, hogy a hátrányos helyzetű családokban erősebben él a paternalisztikus családmodell, ahol a férj a kenyérkereső, függetlenül attól, hogy így a család jövedelme minimális szintű marad.
• Végül kitértünk a roma fiatalokat övező diszkriminációra a munkaerő-piacon, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyén oktatási szintjének a korábbiakban sejtettnél nagyobb szerepe van abban, hogy tapasztal-e diszkriminációt az illető, vagy sem. Magasan képzett roma fiatalok esetében a foglalkoztatási diszkrimináció ritkán fordult elő a mintánkban, míg mindennapos volt az alacsony képzettségűek esetében.

A determinisztikus (útfüggő) egyéni döntések mögötti okok feltárása mellett megfogalmaztunk néhány javaslatot, ajánlást, amelyet meglátásunk szerint a jelenlegi merev és korlátozó jogi és pénzügyi helyzetben is érdemes volna megfontolni. Ezek az ajánlások alapvetően három téma köré csoportosíthatók: 1) erősíteni a szereplők köti együttműködést és kommunikációt, és egyben átláthatóbb információáramlást a kliensek irányába, 2) áthidaló, átmeneti megoldásokat létrehozni mind a lakhatás, mind az oktatás, mind a foglalkoztatás területén, 3) a megelőző, korai beavatkozásra koncentrálni a tűzoltás helyett.

A pécsi esettanulmány itt érthető el: https://uplift-youth.b-cdn.net/wp-content/uploads/2023/02/Pecs-case-study-report.pdf

További, 7 európai városban (Amadora, Amszterdam, Barakaldo, Chemnitz, Corby, Sfantu Gheorghe és Tallinn) történt kutatási eredményekről újabb részletek találhatók az alábbi honlapon: https://uplift-youth.eu/research-policy/  

Az eredeti blogbejegyzés Iván honlapján jelent meg: https://tosics.eu/hogyan-lehet-jobba-tenni-a-varosokat-az-emberek-szamara/

Ha Ön helyi politikus, döntéshozó, városi szakember vagy olyan városlakó, akit érdekel, hogyan lehet az autófüggőségről a fenntartható városi mobilitásra áttérni, akkor érdekelheti az URBACT tudásközpont Walk’n’Roll Cities kezdeményezése. Ennek keretében most jelent meg egy gyakorlatias és tömör útmutató a városi mobilitás és a közterületek fejlesztésének innovációiról.

Az egyik legfontosabb kihívás, amellyel számos európai városnak szembe kell néznie, a mindennapi élet különböző összetevőinek fizikai elkülönülése, ami jelentős mobilitási igényt eredményez. Erre az emberek jelentős része gépkocsihasználattal reagál: azért vezetnek autót, hogy lerövidítsék a város különböző részei közötti – munkába járáshoz vagy különböző szolgáltatások igénybevételéhez szükséges – utazási időt. Az autóorientált helyi mobilitás azonban számos káros következménnyel jár, már rövid távon is negatívan befolyásolva az életminőséget.

Bár a legtöbb város tisztában van a problémával és annak várható következményeivel, és elkötelezett a fenntarthatóbb városi mobilitás és közterület-használat irányába történő elmozdulás mellett, ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ezért fogott össze 16 ország 28 különböző méretű európai városa, hogy szembenézzenek napjaink mobilitási kihívásaival. A RiConnect, a Space4People és a Thriving Streets URBACT akciótervezési hálózatok partnerei úgy döntöttek, hogy hosszú távú együttműködést hoznak létre, és létrehozták a Walk’n’Roll Cities platformot az ötletek és inspirációk cseréjére és az egymástól való tanulásra.

Ezek a városok közösen olyan elképzeléseket és beavatkozásokat vizsgáltak, amelyek hozzájárulhatnak a városokban az autóhasználat jelentős csökkentéséhez. Az URBACT program Knowledge Hub kezdeményezésének köszönhetően pedig egy online kiadványt is létrehoztak, amely bemutatja ezeket az elképzeléseket és beavatkozásokat.

A kiadvány szerzőinek egyikeként örömmel hívom fel a figyelmét arra, hogy az online útmutató már letölthető az URBACT weboldaláról. Ez egy gyakorlatias és tömör forrás a helyi politikusok, döntéshozók, szakemberek és polgárok számára, akiket érdekel a városi mobilitás, és akik elkötelezettek amellett, hogy városukat jobb hellyé tegyék az emberek számára.

Kattintson IDE az URBACT Knowledge Hub külön erre a célra létrehozott oldalának eléréséhez.

Kattintson IDE, ha egyből a kiadványt szeretné letölteni.

Tosics Iván részt vett a Brüsszelben 2022. november 28-án megrendezésre került „Kyiv Investment Forum”-on. Ennek egyik eseménye az Eurocities által szervezett „Kyiv Agglomeration Sustainable Rebuilding” találkozó volt, amelyen Kyiv környéki települések polgármesterei vettek részt – a helyzet súlyossága miatt online formában. Az ukrán decentralizációs reform keretében létrehozásra került a ’Kyiv agglomeration’, amely a 3 milliós főváros körüli 1.8 milliós, 69 településből álló oblaszty egy kisebb, 18 településes részét jelenti. A téma ennek az agglomerációs társulásnak a működése, és ennek lehetséges továbbfejlesztése volt, figyelemmel a térség újjáépítésével kapcsolatos tervezésre és a várható nemzetközi segítség helyi igényekhez való igazítására. A találkozó során sok európai példa került említésre a metropolitán területek hatékonyabb működtetése témakörében.

2022. június 22-23-án  három storytelling workshopot szerveztünk, hogy megvitassuk az UPLIFT projekt keretén belül végzett kvalitatív kutatás első eredményeit: 1) először azokkal a fiatalokkal, akik részt vettek az interjúzásban 2) majd helyi oktatási és munkaerőpiaci szakértőkkel (helyi iskolaigazgatóval, hátránykompenzáló programot szervező szakemberrel, szociális szférában dolgozókkal és végül 3) helyi lakáshelyzethez értő szakemberekkel (hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekkel, helyi lakáspolitikában aktív szereplőkkel, szociális intézmények munkatársaival). A beszélgetések célja az volt, hogy a fiatalokkal készült 40 interjú alapján a helyi lehetőségterekről alkotott narratívákat megvitassuk a helyi fiatalokkal és szakértőkkel, teret adva a résztvevőknek saját narratívájuk kialakításában és ezzel hozzájárulva a kutatási eredmények alakításához.

Az első workshopra azokat a fiatalokat hívtuk meg, akikkel korábban interjút készítettünk, abból a megfontolásból hogy az általuk egyesével elmesélt történetekből alkotott közös és eltérő történetekről beszélgessünk. A beszélgetéseket kérdésekre és megfogalmazott, sarkított állításokra fűztük fel, hogy alapot teremtsünk ahhoz, hogy megértsük a fiatalok által megfogalmazott pécsi lehetőségteret, annak korlátait és a képességeiket, ahogyan ebben a térben navigálni tudnak, mind az oktatás, a munkaerőpiac és a lakhatás területén. A célunk az volt, hogy olyan közös utakat, mintázatokat azonosítsunk, amelyek valószínűbbnek tűnnek bizonyos szocio-gazdasági háttér mellett. 

• Lakhatás: A beszélgetés megerősített minket abban, hogy az egyes szektorok (önkormányzati, a piaci magánbérlet és a magántulajdon) közötti átjárás nagyon korlátozott, a távolságok a különböző lakhatási pozíciók között áthidalhatatlannak látszanak a jelenlegi intézményi környezetben. 
• Munkaerőpiac: Azt az interjúk során sokat hallott állítást vitattuk meg, hogy “Aki akar, az talál munkát Pécsett”. Ez az állítás nagyon sarkosnak bizonyult és elfedi azt, hogy a különböző munkaerőpiaci pozíciókhoz, lehetőségekhez való hozzáférés különböző tényezők mentén korlátozottabb, mint például, akkor ha valaki roma, vagy ha gyereket nevel. Ezen túl a lehetőségekhez való hozzáférésben kiemelkedő szerepet tölt be az informális alapokon szerveződő kapcsolati tőke, amely státusz általi meghatározottságával együtt is hatékonyabb munkaerőpiaci tőkének mutatkozik az olyan formális, intézményesített keretek között elérhető lehetőségeknél, mint amelyeket a munkaügyi központ képes nyújtani.
• Oktatás: Az oktatási lehetőségekről és tapasztalatokról való beszélgetés megerősítette azokat a kutatási felvetéseket, hogy az oktatási szegregáció (területi és iskolán belüli) jelenlegi mértéke nagyban hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos pályákat kijelöljön az oktatási rendszerben, ami jelentősen korlátozza a lehetőségekhez való egyenlő hozzáférést. Emellett az oktatási rendszert támogató intézményrendszer, mint például a Tanodák, is komoly korlátok között tudnak csak hátránykompenzáló munkát végezni, ugyanis úgy tűnik, hogy a családi szocializációs közeg hatása és a merev iskolai rendszer megnehezíti a valódi mobilitási csatornák megtalálását.

A helyi oktatási szakértőkkel való beszélgetéshez három fókuszpontot határoztunk meg: a helyi oktatási rendszer esélyteremtő képessége, iskolai intézmények közötti kooperáció és a korai iskolaelhagyás késő kamaszkorban. A beszélgetés során kirajzolódott, hogy a nemzeti oktatási rendszer szegregáló hatása ahelyett hogy együttműködésre késztetné, inkább versenyzésre motiválja az oktatási intézményeket. Az oktatás ezzel együtt is korlátozottan tudja csak ellátni azt a funkcióját, hogy egyenlő esélyeket teremtsen és a szociális hátrányokat kompenzálja, ezzel egyenlő lehetőségeket teremtsen a legalább a szubjektív jóllét elérésére. A tanárok képzésének megreformálását; (a pedagógiai képességek és az oktatási módszerek szabadon megválaszthatóságát) a szakértők szintén fontos  és fejlesztendő területként említették. A beszélgetés megerősítette azt a hipotézisünket, hogy a 14-16 évesnél idősebb fiatalok, akik már nincsenek az oktatási rendszerben és (még) nincs gyerekük egy olyan közpolitikai értelemben vett szolgáltatási vákuum kárvallotjai, amely azt eredményezi, hogy nagyon kevés valódi támogatás érhető el számukra az oktatás területén. 

A helyi lakáspolitikai szakértőkkel való beszélgetés során azt az általunk megfogalmazott állítást jártuk körbe, amely szerint “a legnagyobb helyi lakhatási probléma az áthidalhatatlannak tűnő távolság a helyi lakáspiaci szegmensek/pozíciók között”: például egy önkormányzati bérlakásból való kilépés elég valószínűtlennek tűnik akár a piaci albérleti szektorba vagy a tulajdoni piacra és fordítva. A szakértők megerősítették, hogy az önkormányzati szektorból való kilépés egyfelől rendszerszinten is ellenérdekeltségekbe ütközik, másrészt pedig a piaci bérleti és a tulajdoni szektorba való belépés is korlátozott. Utóbbiakban jellemző a romák és gyermekes családokkal szembeni diszkrimináció, az önkormányzati szektorba való belépést a belépést pedig a méretbeli korlátokon túlmutatóan a feltételek átláthatatlansága és informalitása  korlátozza tovább.

A három workshop fő következtetéseit és tanulságait felhasználjuk a hamarosan íródó, Pécsről szóló Esettanulmányunkhoz.