Újra közeledik a választás, és ilyenkor előkerülnek a lakáspolitikai „csodafegyverek”. Az idősebbek talán még emlékeznek a 2000 és 2002 közötti lakástámogatási dömpingre. A most meghirdetett lakáshitel-program (a nyilvánvaló választási célja mellett) ismét rossz irányba tereli a lakásrendszert.A program ugyan rövid távon vonzó lehet sokak számára, hosszabb távon azonban számos kockázatot rejt. A lakáspiaci tapasztalatok és a nemzetközi példák alapján jól látható, hogy:
– Az állami kamattámogatás keresletélénkítő hatása tovább növeli az ingatlanárakat.
– Az ilyen konstrukciók komoly költségvetési terhet jelentenek — igaz, nem rögtön, hanem majd a következő kormányok számára.
– A program regresszív: azok járnak vele jól, akik nagyobb hitelt tudnak felvenni, jellemzően a magasabb jövedelműek. Az alacsonyabb jövedelmű csoportok lakhatási helyzete ezzel nem oldódik meg.
– A program belehajszolja a fiatalokat a tulajdonszerzésbe, holott a fiatal generációk munkaerőpiaci mobilitása és változó élethelyzete miatt inkább rugalmas bérlakásmegoldásokra lenne szükségük.
Nyitni a bérlakások felé?
Ha már mindenképpen költségvetési forrásokat mozgósítunk, érdemes lenne olyan konstrukcióban gondolkodni, amely kedvezményes hitelt kínál önkormányzatoknak és az általuk létrehozott gazdasági társaságoknak bérlakásépítés céljára.
Egy ilyen program esetében:
– Az új bérlakások lakbére a hiteltörlesztéssel lenne arányos, ami a piaci bérleti díjaknál 30–40%-kal alacsonyabb szintet jelentene a városokban.
– Nem kényszerítené az embereket hitelfelvételre, így csökkentené a lakosság eladósodási kockázatát.
– Növelné a lakásépítések számát, hozzájárulva a gazdaság élénkítéséhez.
– Nem lenne regresszív, hiszen a megfizethető lakbérek széles társadalmi rétegek számára biztosítanának biztonságos lakhatást.
– Jobban illeszkedne a fiatal generáció élethelyzetéhez, növelve mobilitásukat és választási lehetőségeiket.
Ilyen programot persze nem lehet előhúzni a fiókból — de érdemes lenne kidolgozni, hogy közelítsünk egy normálisabb lakásrendszer felé, ahol van szociális és megfizethető bérlakás. Ezzel valódi választási lehetőséget kínálhatnánk az embereknek: dönthetnek, hogy kedvezményes hitellel saját lakást vásárolnak, ha akarnak — vagy megfizethető bérlakást választanak, ha az felel meg jobban élethelyzetüknek.
Hegedűs József
közgazdász, szociológus
Lakáspolitika
Megjelent a társasházi energiaszegénységről szóló kutatásunk
A ComAct projekt keretében öt posztszocialista országban készítettünk kérdőíves kutatást a társasházakban jellemző energiaszegénységről és a felújítási hajlandóságról. A magyarországi felmérés Óbudán zajlott, három épülettípust és az átlagnál rosszabb anyagi helyzetű lakosok helyzetét mutatja be. Az eredmények megmutatták, hogy ebben a társadalmi rétegben az idősek, főleg az egyedülálló nyugdíjasok körében a legsúlyosabb az energiaszegénység. A felújítási hajlandóság kapcsán kiderült, hogy még a kutatásba bevont, átlagosnál rosszabb helyzetű lakók többsége is hozzájárulna anyagilag egy épületfelújításhoz, főleg, ha részletfizetésre is van lehetőség. A fizetési hajlandóság elsősorban a jövedelem függvénye, de olyan “puha” szempontok is befolyásolják, mint a lakóközösséghez fűződő viszony. A kutatás vizsgálta továbbá a különböző fűtési módok és építési technológiák hatását az energiaszegénységre, és a volt szocialista régiók országai közötti, esetenként igen jelentős különbségeket. Az eredmények alapján javaslatokat fogalmaztunk meg a döntéshozók számára.
Somogyi Eszter kolléganőnk interjút adott a Népszavának a magyarországi lakhatási válságról
Somogyi Eszter interjút adott – Győri Péter mellett – a Népszavának a magyarországi lakáshelyzetről. Eszter állítja, hogy az elmúlt időszakban jelentősen beszűkültek a megfizethető otthonok elérhetősége, amely az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok lakhatását lehetetleníti el. Ez egyrészt következik a lakásárak növekedéséből, ami többek között az infláció és az ezzel járó építőanyag drágulás következménye és a támogatási rendszer sajátosságaiból: ahogy más támogatások esetében is megfigyelhető volt, a CSOK árfelhajtó hatása is hozzájárult a lakásárak növekedéséhez. A tulajdonhoz való jutás ellehetetlenülése mellett az albérletpiac is rendkívül fejletlen és alulszabályozott mind a bérlő, mind a tulajdonos számára. A megfizethető lakások számának és arányának növekedése érdekében Eszter a szociális lakásügynökség modellt, illetve különböző hibrid megoldásokat említ, mint a kollektív tulajdonon alapuló, részben állami támogatással működő lakásszövetkezetek. A helyzet megoldására szakmai szervezetek, köztük a Városkutatás Kft-vel egy húsz pontból álló lakhatási minimum programot dolgozott ki, amelyet az ellenzéki pártok el is fogadtak.
Hegedüs József a ‘lakásvásár’ című műsorban beszélgetett lakáspolitikáról és a lakhatási minimumról
Hegedüs József a beszélgetés során többek között az alábbiakra tért ki:
– érintette a korábbi bérlakásprogramokat és törekvéseket
– a lakásprobléma a társadalmi egyenlőtlenségek problémája, amelyet a lakáspolitika enyhíthet, de akár erősíthet is
– azon fiatalok , akik mögött nincs családi támogatás, amivel belehetne lépni a piacra, mint vásárló kiszolgáltatottak –> hátrányos helyzetet teremt (pl. rossz minőségű lakás, kiszorul a városból stb.)
– célzott és számon kérhető és elszámoltatható programra van szükség
– olyan közösségi bérlakásrendszerre van szükség, ami nyit az alsó középosztály felé: lakásügynökségi modell
A Főváros Lakásügynökség koncepciójának bemutatóján részt vett a Városkutatás Kft. is
A Városkutatás Kft. és az Utcáról lakásba Egyesülettel, a Főpolgármesteri Hivatal szakmai támogatásával kidolgozta a Fővárosi Lakásügynökség koncepcióját. A Fővárosi Lakásügynökség kapcsolatos javaslatokat Budapest Városházán mutatták be a partnerek. A munka a Europea Social Catalyst Fund támogatásával valósult meg. A bemutatóról készült sajtóbeszámolót az alábbi linken lehet elolvasni: https://telex.hu/gazdasag/2021/09/23/kilottek-az-urbe-a-lakas-es-alberletarak-most-van-egy-uj-terv-a-lakhatasi-valsag-merseklesere
Bejegyzés kiemelt képének forrása: Huszti István / Telex
ComAct projekt – Elkészült a lakóépületek energiahatékonyságát javító beavatkozásokat bemutató kiadvány
Lakóépületeink energetikai felújítása kulcsfontosságú mind a klímaváltozás megfékezéséhez, mind a légszennyezés csökkentéséhez, mind pedig az energiaszegénység felszámolásához. Az energiafelhasználás meghatározó része Európa-szerte az épületekhez, azon belül is a lakóépületekhez kötődik.
A ComAct – Community Tailored Actions for Energy Poverty Mitigation nevű projektünk keretében készült az alábbi, az energiahatékonyságot javító műszaki beavatkozásokról szóló útmutató. A bosznia-hercegovinai ENOVA által összeállított dokumentum áttekinti a legfontosabb eszközöket, amelyekkel a társasházak alacsony energiahatékonyságán javítani lehet – a legegyszerűbbektől az egészen összetettekig. Az apró, szinte bármely háztartás számára könnyedén megvalósítható „trükkökön” túl (pl. fűtőtest mögé helyezett hőtükröző fólia) alapvető információk szerepelnek a kiadványban a hőszigetelésről, a nyílászárócseréről, a fűtési és vízmelegítő rendszerekről, valamint az áramfogyasztás optimalizálásáról is. Megismerhetőek belőle a lakóépületek tipikus „gyenge pontjai”, ahol a legtöbb energiaveszteség keletkezik, és az egyes beruházások esetén várható megtérülési idők is. A kiadványt ajánljuk mindenkinek, aki szeretne átfogó képet kapni az energetikai felújításokkal kapcsolatos általános tudnivalókról. A későbbiekben a projekt során az öt résztvevő országban – Bulgáriában, Észak Macedóniában, Litvániában, Magyarországon és Ukrajnában – kiválasztott pilotépületekre szabott, egyedi technikai megoldások kerülnek kidolgozásra.
A ComAct keretében azon dolgozunk, hogy az összetett és nagy energiamegtakarítással járó beruházások is megfizethetővé váljanak az energiaszegénység által veszélyeztetett háztartások számára is.